Az amerikai filmekben nem egyszer hallhatjuk, hogy valaki több emberrel is randizik, amíg nem komoly a kapcsolata. Az amerikaiakat sokan prűdebbnek tartják mint az európai embereket, mások azt mondják, hogy túlságosan szabadosak. Most ismerjük meg, hogy is működnek a kapcsolatok ebben a csodás országban, így kicsit jobban megérthetjük az amerikaiak gondolkodását.

Ha megismerkedsz valakivel, aki szimpatikus azzal egyértelmű, hogy randizol. Ez viszont még nem jelent kapcsolatot csak ismerkedés, így egyidejűleg másokkal is találkozhatsz. Akár 2-3 emberrel is randizhatsz, amíg nem alakul ki valamelyikkel valami komolyabb. Az csak lelkiismeret kérdése, hogy több emberrel folytat-e valaki erotikus viszonyt is. A több személlyel való randizásból nem is csinálnak titkot, ez normális. Ha két ember nagyon szimpatikus egymásnak és már túl vannak pár randin, akkor megbeszélik, hogy „being exclusive” ez már kizárólagosságot jelent. Ilyenkor már nem randiznak másokkal, de még nem feltétlenül jelentik ki, hogy kapcsolatban vannak. Hetek-hónapok telhetnek el a kizárólagosságig, így van idejük arra, hogy megismerjék egymást. Nem terveznek rögtön közös jövőt, ezért talán kicsivel átláthatóbbak a kapcsolatok és az érzelmi sérüléseket is el lehet kerülni. A kizárólagosság után, ha kialakul a megfelelő érzelmi kötődés mindkét részről, akkor következik a kapcsolat. Ez Európában kicsit furcsa, hiszen ha két ember vonzódik egymáshoz és találkozgatnak azt rögtön kapcsolatnak nevezik. Az amerikaiaknál fokozatosan alakulnak a dolgok. Ennek előnyei is vannak. Így tudják hol tart a kapcsolatuk és kommunikálniuk kell róla. Nincsenek féltékenységi hisztik, mivel amíg nincs kijelentve az exkluzivitás addig mindkét fél szabadon találkozhat mással és ebbe az erotika is belefér. Mivel még nincsenek kapcsolatban, nem minősül megcsalásnak.

Tehát először jön a randizgatás, majd a kizárólagosság és a kapcsolat, ezt követően összeköltözés, házasság. Ez elég hosszú folyamat lehet. :) Persze nem tartja magát mindenki ehhez, de mondhatni ez az általános mentalitás. Amerikában is van szerelem első látásra és vannak olyan kapcsolatok amelyek azonnal kialakulnak és nem tartják lényegesnek, hogy mással is randizzanak.

Ez nekünk furcsa lehet, mivel nem erre neveltek minket. De ha jobban belegondolunk, nem olyan rossz az, hogy ismerkednek és válogatnak. Így talán kisebb eséllyel választanak rosszul és mivel az ismerkedéstől a házasságig elég sok idő telik el lehet, hogy nem végződik majd válással. Európában hajlamosak az emberek túl gyorsan beleugrani egy kapcsolatba, ha közben megismernek valakit aki szimpatikus, akkor nem randiznak vele hiszen kapcsolatban vannak és az megcsalásnak minősülne. Az amerikaiak viszont inkább keresgélnek, biztosra akarnak menni, mielőtt elkötelezik magukat és ebben nincs semmi kivetnivaló. Az erotika része persze kérdéses, nem biztos, hogy mindenki örülne annak, hogy a potenciális jövendőbeli partnere másokkal is erotikázgat. De ezt is meg lehet beszélni, és ha tényleg komoly érzelmek alakulnak ki, akkor meg lehet beszélni, hogy a mással randizás belefér, de az merüljön ki a beszélgetésben, közös programokban és ne az ágyban folytatódjon. Így a bizalom is megerősödik a két fél között mielőtt még kapcsolatuk lenne.

Ezek után azt hiszem, nem mondhatjuk, hogy az amerikai társadalom olyan prűd lenne. Bár ahogy már írtam erről nagyon megoszlanak a vélemények. Szerintem sokan azért gondolják ezt róluk, mert nem beszélnek a kapcsolataikról. Nagyon barátságosak és kedvesek, elcsevegnek egy idegennel is, de a lelki dolgaikról, a kapcsolataikról csak a legközelebbi barátokkal beszélgetnek, vagy még azokkal sem. Erre vannak a pszichológusok :) Ami miatt túlságosan nyitottnak tűnhet egyeseknek az amerikai társadalom, talán az, hogy felvállalják önmagukat, a külsejüket. A nagyvárosokban, mint New York, vagy L.A. megszokott, hogy furcsa külsejű, öltözetű, frizurájú emberek jönnek velünk szembe. Az emberek felvállalják a stílusukat és gond nélkül felveszik a sokat sejtető ruhát is a hétköznapok folyamán is. Tehát nyitottnak tűnnek, de zárkózottabbak mint az európaiak, vagyis csak akkor beszélnek az érzéseikről ha már tényleg megbíznak valakiben.

Mi a véleményetek az amerikai kapcsolatokról? Szerintetek jó, vagy nem, hogy a kizárólagosságig mindenki azt csinál, amit szeretne? Kíváncsi vagyok mit gondoltok!